A különböző történelmi időszakokban, a bronzkortól napjainkig fellelhetőek, akár mondák,
akár irodalmi művekben, az ember által alkalmazott hegesztési eljárások, melyek a fémek
összekötésére szolgáltak.
Képzeljük magunk elé a filmekben is látott törött kardokat, nagy
királyok jelképeit. Valójában a kovácsolás technológiájával történő hegesztésről van szó.
Mert mi is a hegesztés?
Egyszerűen a fémek összekötése elválaszthatatlanul?
A kovácsoló technikában a 19. század vívmánya hozott változást. Az új találmány a
villamosság volt. 1881–82 egy orosz feltaláló (inventer) Nikolai Benardos létrehozta az első
elektromos szénszálas eljárású ívhegesztést.
Az első világháború idején a britek a hajótestek gyártásához elsősorban az ívhegesztést
használták, fejlesztették. Az 1920-as években előkerült az argon, hélium és hidrogén a
hegesztési eljárásokban, mivel a hegesztett anyagok porozitása megnövekedett. Az 1930-as
években az ívhegesztés sokat fejlődött. Megjelentek a különböző védőgázos ívhegesztési
eljárások. Az 1950-es években a plazma halmazállapot kísérletei a plazma halmazállapotot
létrehozó hegesztési eljárás alapján indultak el. Nagy áttörést jelentett az 58-as évek végén
az elektronsugaras, majd ezt követően a lézer technológiájú hegesztés. 1991-ben Nagy
Britanniában próbálkoztak dörzshegesztéssel, de hatásfoka (gazdaságossága) messze nem
érte el az eddig megismert eljárásokat.
