A varrat a kötés része, amelynek hegesztés irányú mérete többnyire jóval nagyobb a többi méreténél.
Szimmetrikus peremvarrat (a ábra) jön létre, ha a szimmetrikusan peremezett lemezéleket a peremhosszél mentén illesztjük össze.
I varrathoz (b ábra) a lemezszéleket nem kell leélezni, a homlokfelületeket hézag nélkül vagy hézaggal illesztjük össze. A hegesztés végezhető egy vagy két oldalról.
V és az Y varrathoz (c ábra) a lemezszéleket hegesztési eljárástól függő szögben élezzük le, és V varrathoz a letörési oldalél, Y varrathoz pedig a letörési oldalfelület mentén illesztjük. Y varrathoz meghatározott magasságú élgyök-felületet kell kialakítani.
A hegesztés végezhető egy oldalról vagy két oldalról, gyökvédelemmel vagy anélkül. A gyökvédelem – a hegfürdő gyökoldali átfolyásának megakadályozása – megvalósítható szalagvas alátéttel, kerámiával, porpárnával stb.
Az X varratnak követelménye a kétoldali hozzáférhetőség. Az U varrat (e ábra) előkészítése bonyolultabb az eddig említett varratok leélezésénél. A lemezélt adott letörési sugárral, ill. szöggel kell U alakúra alakítani.
A sarokvarratra jellemző a méret a varrat keresztmetszetének legkisebb mérete, a varratba írható egyenlő szárú derékszögű háromszög átfogójához tartozó magasság (f ábra).
A hegesztési varrat lehet egysoros vagy több, egymás mellé lerakott varratsorból álló többsoros varrat. Az egymás fölötti varratsorok varratrétegeket alkotnak, így egy varrat lehet egy vagy többrétegű. A többrétegű varratok között megkülönböztetünk gyökvarratot, töltővarratot és fedővarratot.
